Lehet, hogy ez is fejben dől el?
Apósomnak van egy egyszerű, de mégis nagyszerű szokása. Minden este leüríti az étkezőasztalt és letisztítja egyéb társult elemekkel (mosogatógépet bekészíti és ha kell elindítja, konyhapultot leüríti).
Apróságnak tűnik a dolog, de mégis nagyszerű következményei vannak. Nyugodtabban fekhet le az ember, nyugodtan kel fel, már csak az adott napra kell koncentrálnia, nincsenek feltorlódott feladatok.
Próbáltam itthon is megvalósítani, alkalmanként sikerült is (viselkedés), de sokáig nem vált belőle szokás. Nem lehetett szokás, mert nem tettem magamévá (nem internalizáltam).
Három héttel ezelőtt elhatároztam, hogy próbáljunk belőle szokást csinálni. Azt vállaltam, hogy egy hónapig minden este én is lepakolom az étkezőasztalt.
A tudatosság (akarom, fejben dől el) és önellenőrzés sokat segített a változásban. Már most érzem (körülbelül 20 nap után), hogy ennek a próbálkozásnak sikere lehet, új szokást tudok kialakítani.
Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy felnőtt fejjel sikerül változtatnom magam, alakítanom a szokásaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése