Favágó munka

A favágó munkát, ha végzünk, akkor érdemes közben elgondolkozni azon, hogy milyen a folyamat, amit végzünk. Lehet, hogy az a folyamat, a lehető legjobb, vagy legalábbis nagyon jó és ha kielemezzük, akkor tanulhatunk belőle. Ha már gondolkozunk rajta, akkor érdekesebbé is válik a tevékenység. Ha pedig esetleg rossz a folyamat és gondolkozunk rajta, akkor is érdekesebbé válik a tevékenység már a gondolkodástól is, de akár jobbá is tehetjük a folyamatot és így, a gondolkodás által máris nem favágó munka a favágó munka.

Az út adósság nélkül

Eredeti angolul: Leo Babauta - The Way of No Debt

2005-ben, egy nyomorúságos pontján az életemben, 5 gyerekem volt és adósság nyomorította meg az életemet, amit már alig-alig bírtam fizetni.

A számlákat elsüllyesztettem a fiókomba, a borítékokat bontatlanul hevertek, így nem kellett foglalkoznom azokkal a számlákkal, amiket nem tudtam fizetni. Igyekeztem elkerülni a behajtók telefonhívásait. Úsztam az adósságban és nem tudtam, hogyan tudnék megszabadulni tőle..

Az igazi mélypont akkor következett be, amikor nem volt már pénzem tejet és gabonapelyhet vásárolni a gyerekeknek. Saját bankszámlám negatív egyenleget mutatott. Végül elloptam a pénz a gyerekek malacperselyéből, hogy ételt vásároljak. Hát igen, nem volt jó érzés.

A napok így teltek, amíg végül úgy döntöttem, hogy ideje szembenéznem a félelmeimmel, tisztán látnom a helyzetemet és végre javítanom rajta.

Itt van az, amit csináltam:

1. Végre szembenéztem a problémával: elővettem a számlákat a fiókból és készítettem egy táblázatot az adósságokról és a minimális havi kifizetésekről.
2. Ránéztem a kiadásokra és rájöttem, hogy előbb a vérzést kell elállítani, mielőtt a gyógyulás megkezdődhetne. Többet költöttünk, mint amennyi pénzt kerestünk, vagy legjobb esetben éppen annyi pénzt kerestünk.
3. Így mindenféle kiadásokat visszafogtunk: kábeltévé, egyik autónk, újság-előfizetés, napi tejeskávé, moziba járás a gyerekekkel, olyan új dolgok vásárlása, amire ténylegesen nincs szükségünk, bevásárlóközpontba járás, éttermek, készételek vásárlása. Számos dolgot fokozatosan szüntettünk meg, egy hónap alatt, de valamit azonnal.
4. Készítettünk egy kiadási tervet. A legtöbb számlát automatikusan fizettük, de bizonyos számlák az igény szerinti kategóriába (élelmiszer, benzin, stb.) kerültek.
5. Létrehoztam egy vésztartalékot.
6. Elkezdtem visszafizetni a tartozásokat, egyszerre egyet.
7. Újratárgyaltam néhány hitelezővel a tartozásomat.
8. Más módokat találtunk ki, ahogy szórakozni tudunk, mint egy család.
9. Több pénzt kezdtem hazahozni, ahogy szabadúszóvá váltam, plusz jövedelemként.
10. Elkezdtem ezt a blogot, és 11 hónappal később kiadtam az első ebook-omat, hogy további bevételt szerezzek.

Kikerültünk az adósságból. És kint is maradtunk belőle. Azóta egy perce sem adósodtunk el. Ez csodálatos.

Az út első fele arról szólt, hogy kikerüljek az adósságokból.A fent leírt lépeseket követtem. Ez a legnehezebb rész, de mindenképpen megéri.

Az út következő része egy átmenet a kikerülés-az-adósságból szakaszból az-adósság-nélküli-életbe.

5 ok, amiért a szülők elvesztik a türelmüket és 5 mód, hogy visszaszerezzük

Forrás: 5 Reasons Moms Lose Patience, and 5 Ways to Build It

Susan B. Merill

Sok oka van, amiért mi, szülők elveszítjük türelmünket. Ha megpróbáljuk kitapasztalni, hogy miért történik ez, akkor megelőző intézkedéseket tehetünk, felülkerekedhetünk a türelmetlenségen és többet gyakorolhatjuk a türelmességünket. Itt van az 5 leggyakoribb ok, amiért elveszítjük a türelmünket és 5 mód, ahogy felépíthetjük azt.

Öt ok, amiért elveszítjük a türelmünket

1. Fáradtság. Könnyen az erőnk végére érhetünk, amikor túl sok mindent kell csinálni. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a gyerekeknek látszólag korlátlan mennyiségű energiájuk van és már akkor is fáradt vagy, amikor felébredsz reggel.

2. Nem odaillő harag. Gyakran felbosszant valaki vagy valami más, aminek nincsen köze a pillanatnyi helyzethez. Sajnos a gyermekeink a legkönnyebben elérhető céltáblák, ahol levezethetjük dühünket és velük szemben válunk türelmetlenné.

3. Irreális elvárások. Olyan terveink vannak, amelyek nem veszik figyelembe sem az élet, sem pedig szülői feladatok kiszámíthatatlanságát. Amikor elmaradunk a céljainktól, a nyomás türelmetlenné tesz bennünket a környezetünkkel szemben, beleértve a gyermekeinket.

4. Tervezés hiánya. Sokszor a frusztrációt és a haragot magunknak köszönhetjük, mert nem fordítunk arra időt, hogy felkészítsük magunkat és gyermekeinket a nap sajátos igényeire. Ne feledjük: ha nem tervezünk, akkor azt tervezzük hogy elbukunk.

5. Eltorzult szempontok. Azt feltételezzük, hogy ők az ellenfeleink és ők teljes erővel arra törekszenek, hogy minket megszerezzenek. Úgy látjuk őket, mint akik minket ostromolnak, mintha szándékosan bosszantani próbálnának minket, miközben valójában gyerekek egyszerűen csak gyerekek, a maguk hiányosságaival.

Ahhoz, hogy igazán jó szülőkké váljunk, sokat kell gyakorolni és erősíteni a türelmességünket. A türelem egy tégla, amivel építhetünk és építkezni muszáj. Itt van öt egyszerű módszer, amellyel a türelmünket erősíthetjük és ellensúlyozhatjuk a türelmetlenségünket kiváltó okokat.

Öt módon erősíthetjük meg a türelmünket

1. Töltsük fel magunkat.  Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy pihenjünk, amikor lehetőségünk adódik rá. Még ha a gyerekek nem is alszanak ebéd után, teremts magadnak egy csendes időt a délutáni órákban.

2. Törődj a haragoddal. Kérdezd meg magadtól: "Mire vagyon én valójában mérges?" Ha nem tudsz azonnal foglalkozni vele, akkor írd fel magadnak és tedd félre. Szánjál rá időt, hogy átgondolt.

3. Legyenek reális elvárásaid. Elemezz egy jól sikerült napot és számold össze, hogy idő és energia kellett hozzá és szorozd meg hárommal . Amikor árvíz van a pincében vagy kiütött a bárányhimlő a gyermekünkön, akkor könnyen közelebb kerülhetünk az elvárások teljesítéséhez.

4. Tervezz, tervezz, tervezz. Amikor elképzeled, hogy milyen igényekkel fogsz találkozni a nap során, számolj a legrosszabb forgatókönyvvel és tervezz e szerint. A listák és cédulák hihetetlenül hasznosak, használjuk. Csak egy dolog igényel több időt, mint a felkészülés a napra: hogy helyrehozzuk az olyan napot, ami rossz irányba haladt.

5. Tág nézőpontok elfogadása. Ne feledjük, a mi feladatunk, hogy szeressük és tanítsuk a gyerekeinket. Ne vegyük a butaságot és a helytelen viselkedést személyeskedésnek. Egy nap majd félreteszik a gyerekes viselkedésüket és felnőttként viszonyulnak hozzánk.